A blogolásról

Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy egy időre szüneteltetem a blogolást itt a blogspoton. Már egy jó ideje nem megy úgy, ahogy én szer...



Sziasztok!

Úgy döntöttem, hogy egy időre szüneteltetem a blogolást itt a blogspoton. Már egy jó ideje nem megy úgy, ahogy én szeretném - vagy nincs időm, vagy nincs kedvem bejegyzéseket írni. Ha meg éppen mindkettő van, akkor sem jön úgy az adott bejegyzés, hogy azzal elégedett legyek - azért, mert csak muszájból csinálom, lelkesedés nuku.

Szóval alapos megfontolás és egy borzalmasra sikerült hajvágás után arra jöttem rá, hogy nem kellene ezzel a blogolós dologgal szenvednem, ha nem szeretem csinálni. Éppen ezért nem is fogom többet ezzel a szabadidőmet tölteni.

Arra is rájöttem -és ez biztos, hogy a lelkesedés hiánya -, hogy nem tudok hosszú bejegyzéseket írni. Van egy pár könyves bejegyzés a vázlatok között, amik egy jó ideig ott is fognak maradni, mert egyszerűen nem tudok többet összehozni egy bekezdésnél. Ha sikerül, akkor nagyon bölcsész-szaga van a dolognak, amit utálok, mert ez itt egy blog és nem a beadandóm. 

Pont emiatt nagyon sok ilyen "hogyan írjunk - blogoljunk - legyünk szuperkirály bloggerek" bejegyzést olvastam, gondolván, hogy ezek majd megoldják a problémáimat, de nem. Sőt, csak még jobban elbizonytalanítottak.

Nagy részükkel nem értettem egyet - sőt, azon kívül, hogy figyelj a helyesírásra és hogy kiemeléseket kell alkalmazni a bejegyzésekben, semmivel nem értettem egyet. Utálom, amikor azt mondja bárki is, hogy egy szar, szemét, szar alak vagyok, mert nem úgy csinálom a hobbimat, ahogy kellene (???), amit és amiről írok, az egy kalap fos, és különben is, vegyek egy kamerát ha blogolni akarok, mert az kell. És sajnos mindegyik bejegyzésben volt valami ilyesmi.

És értem én, hogy miért írják ezeket a dolgokat - egyre több a szűretlen szar az interneten, nekünk pedig nem igazán kellene ráraknunk még két lapáttal. Ezzel teljesen egyetértek; de ezek a bejegyzések mind elfelejtették, hogy a blogolás egy hobbi, a blogod pedig nem a doktori értekezésed. Ne tegyünk már úgy, mintha a blogbejegyzések nagy részét nem a klotyón ülve olvasnánk.... Úgy és arról írsz, amiről akarsz, majd az olvasók eldöntik, hogy mennyire vagy jó nekik. Ha valami szar, nem fogják a blogodat követni.

Én például nem szeretem a feleslegesen hosszú bejegyzéseket. Én nem vagyok író / kétségbeesett bölcsész, és szerintem nem kell mindenről minimum 2500 karakterben írni. Az a rúzs akkor is piros lesz, ha egy pár mondatban írod le, és akkor is, ha nyolc oldalon keresztül taglalod. Ez természetesen csak az én fejlövésem, mint ahogy mondtam, mindenki arról ír (és annyit), ami jól esik. Én viszont mostanában nem tudok úgy és annyit írni, amennyit szeretnék.

Pont emiatt fogom itt abbahagyni a blogolást, és viszem át a klasszikusmacskát az instagramra. Mert közben arra is rájöttem, hogy egy 9 éve űzött hobbit nem lehet csak úgy pikk-pakk abbahagyni. Az instagram pedig a tökéletes hely lesz a bejegyzéseimhez a 2000 karakteres limittel. Persze itt is minden megmarad, aztán ki tudja... :)

Ha szeretnétek követni, itt megtaláltok: @theclassycatblog

Viszlát, és kösz a halakat! 🐟🐠🐡🐬

Kinga

You Might Also Like

5 megjegyzés

  1. Igazából azzal, hogy eldöntötted, nem írsz itt többet, eléggé irreleváns lesz a kommentem, de azért szeretném megjegyezni, hogy az alapján a pár "Blogging 101" cikk alapján, amelyet a Habos Kakaó indítása előtt elolvastam, annyit szűrtem le a tartalomra vonatkozóan, hogy igen, nem kell nagyregényt írni, sőt. 600-700 karakteres posztokkal már szeretni fog a Google. De ezt biztos te is tudod, nem akarom én itt az észt osztani. :)
    A szárazsamponos cikkel találtam rád pár hete, hasonlókat szívesen olvastam volna még, de persze, ha neked nem kikapcsolódás ilyesmit írni, akkor valóban nincs értelme. Én csak a terjedelemmel takarózást éreztem kicsit furcsának. (Mondom ezt úgy, hogy nem érdekel a poszt hossza. Ha rossz a tartalom és a forma, akkor egy bekezdést is kínszenvedés olvasnom. Ha mondjuk tetszik a stílus, vagy érdekel a téma, vagy bármi leköt a szövegben, akkor el fogom olvasni a 2500 karaktert is.)
    Szeretem a blogod vizuális hangulatát, instán már követlek, ezután is foglak. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszi a hozzászólást és a követést! :)

      Nem konkrétan a bejegyzések hosszával van gondom, de például mostanában ezer évig tartott, mire összehoztam egy olyan bejegyzést, mint a szárazsamponos, ami azért nem a világ leghosszabb írása. Rengeteg ötletem van, de mind a vázalatok között várja, hogy bejegyzés legyen belőlük - pont amiatt, mert rágörcsöltem erre a hülyeségre, hogy "nem vagy bejegyzés, ameddig x karakterből nem állsz", és két mondat után évekig szenvedek, hogy valami legyen belőle, régen pedig csak úgy jöttek a dolgok maguktól.

      Hát most ez van... :)

      Törlés
  2. Nem tudom, hol találtad ezeket a bejegyzéseket, élből kerülök mindent, ami be akar szorítani bizonyos keretek közé. Nem fogom a karaktereket számolni, vagy a megosztás gyakoriságán stresszelni csak azért, mert valaki azt írta, hogy blogot vezetni úgy kell. A blogírásbak nincsenek szabályai, senki ne mondja meg miről vagy hogyan kellene írnom és az ilyen bejegyzéseket író embereknek A, nincs blogja B, szar a blogja. Én pl van, hogy csak pár havonta osztok meg. Nem mindig megy az embernek és nem is kell eröltetni, ami nem megy. Viszont jobban alszom, ha tudom ott van és bármikor beleírhatok.
    Nem is egy sikerblog mondjuk, de én ott nőttem fel, nekem fontos és azért is van ott, mert nekem kell oda.

    VálaszTörlés
  3. Sajnálom, hogy a klasszikusmacsek itt egy ideig nem folytatódik, de örülök, hogy az instán viszont viszed tovább, már követlek is. :) szerintem sem lényeg a terjedelem, amíg hobbinak szánja az ember, ezek a cikkek, amiket olvastál, szerintem nagyrészt túlzó, részrehajló, és blogolásból élő (vagy legalábbis abból próbálkozni megélő) emberek tollából születtek.
    Én most (még) nem vagyok aktív a blogszférában, csupán csendes olvasó, de Ti Nikivel, Lizyvel és Krisztával valahogy mindig is ide kötöttetek, talán mert kb együtt kezdtük, meg követtük egymás blogját és mert kb ugyanazok voltak nekünk fontosak. :) Megértem egyébként a döntésedet, mivel én is azért függesztettem fel az írást, mert akkor nyűgnek éreztem, de az idők változnak (részemről is, szerencsére, mivel már a visszatérést tervezgetem), szóval reménykedem benne, hogy majd ide is visszzatérsz, de addig is sok örömet kívánok Neked az instás "minibloggal", és itt is szuper, ahogy és amit csinálsz (ezért is szomorít el, hogy azokra a cikkekre adtál), ott is az lesz. Viszont szerintem a, aki nem kérdőjelezi meg-akár drasztikusan- időről-időre önnön teljesítményét, az sosem lesz képes fejlődni, szóval lépni kell a megalkuvás helyett, így márcsak ezért is megéri, hogy mertél változtatni. Hajrá Neked! :) ölellek <3

    VálaszTörlés
  4. Sajnálom, hogy így érzed, de teljesen igazad van: a blogolás, hacsak nem abból vagy azon keresztül akarsz megélni, egy hobbi, amire akkor van értelme időt és energiát fordítani, ha élvezed csinálni. Még egy streszforrás, kötelező, nyűgként megélt feladat szerintem senkinek nem hiányzik az életében. A hogyan blogoljunk típusú útmutatások (főleg a külföldiek, pl. Pinterestről) szerintem sem életszerűek, nem kell őket szigorúan követni ahhoz, hogy valaki akár sikeres blogot vigyen.

    Én a blogon kicsit csapongok a témák között, így valószínűleg nem tudok annyi embert lekötni, mint ha szűkebb területre koncentrálnék, nem írok heti több posztot, és néha - veled ellentétben - úgy érzem, hogy kicsit túl hosszúra sikerült egy-egy írás. De amíg élvezem csinálni, addig folytatom.:)

    Talán a szünet és a távolságtartás hatására idővel visszatér majd a lelkesedésed, addig is jó szórakozást az instagrammal! :)

    VálaszTörlés

Thank you for stopping by!